Mígnem...
Este rokonok jöttek. Addig a kis Mazsolám teli szájjal vihorászott, de amint megjelentek a rokonok és szerették volna átvenni, babusgatni, Zali nagy ordításba kezdett.
Apja átvette, persze nála sem nyugodott (no ilyen sem volt még...), így átvettem és azonnal csend lett.
Anyás lett! Nagyon!
Hát igen, hétközben nincs inger, ketten vagyunk itthon, nem megyünk sehova (Csabi nem szereti, ha ketten elindulunk vhova, félti...).
Most már muszáj lesz kimozdulni, mert így idegenkedik mindenkitől, mindentől és azonnal sírni kezd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése