Mivel Zali 35. hétre született, így neki is mennie kellett.
Ez egy tortúra egy ilyen pici babának.
Csepegtetéssel kezdődött, hogy tágítsák a pupilláit. Majd egy óráig tartott... a 3 kör.
(Legközelebb otthon kezdjük a tágítást...).
Majd, kíméletesebb megoldás nem lévén, le kellett fognom a kis Mazsolát, hogy a doki belenézzen a szemébe. Ó, szegénykém, csak a rosszak történnek vele a kórházban, de hát melyik gyerek szeret oda járni... :).
Minden rendben! :)
1 megjegyzés:
Picit régen jártam itt, így vissza is nézegettem! Az első, ami nagyon tetszett, hogy milyen kis "husis" lett!! Olyan kis hurkicái vannak, hogy jó lenne megsimizni kicsit!!:))
Aztán a kendő! Jó, hogy írsz róla, mert engem nagyon érdekel, bár már a használatára nem lesz módom, de azért minden újra fogékony vagyok!
A cumin is elmosolyogtam magam..milyen nagy dilemma volt pár hónapja:)))
Az is jó, hogy így követik a korababák fejlődését! Az enyém 36 hétre született, de a súlygyarapodáson kívül, semmit nem vizsgáltak külön. Megnyugtató, szerintem!
Reméljük, a vérkép is alakul, de az is kellemetlen, de jó dolog, hogy ezért sajnos szurkálni kell!
Lassan, biztos kevesebbet ébred fel éjjel is, és olyan jókat alszik majd, mint a levegőn!
A játéka, figyelme, mosolya...és még sok minden, minden napra ad valami boldogságot Nektek!!!
Puszi!!!!!
Megjegyzés küldése