Kép forrása: internet
Visszatértünk a kórházba újabb vérvételre a vashiány miatt.
A laborban kezdtünk, ahol a nővérke megnézegette Zali vénáit. Kézfej (nem talált megfelelőt, pedig a múltkor onnan vették), alkar (nem látta) és végül a fej... Sajnos ez volt a leglátványosabb. Megint lefogni és jött a tű. Á! És persze Zali ordít. Próbálom nyugtatni. Erre a nő: "Anyuka kérem ne nyugtassa a gyereket. Most az a cél, hogy ordítson, erőlködjön. Így pumpálja a vért...."
Fájdalmas volt hallana ahogy 10 percen keresztül ordít és nem tehettem semmit.
Majd ezzel végezve szegénykém már azt hitte vége, de nem mert jött a tűszúrás az ujjába.
Nehezen viselem ezeket a megpróbáltatásokat. Sajnálom nagyon a kis Mazsolámat. De sajnos másként nem állapítható meg a hiány.
Az eredmény viszonylag hamar megjött.
Nincs vashiánya! :) Hurrá!
De továbbra is szorgosan kell adagolni a Maltofer cseppeket folsavval, ami pedig szorulást okoz nála. Borzalmas!
Kaptunk glicerin kúpot, az segít, de hozzászokást okoz.
Hát van erre vmi megoldás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése