Itthon minden ok volt, aludt, evett és elindultunk. Az autóban ráadásul nem is aludt, nézelődött. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy felébresztettük odaérve.
Lifttel fel, ajtó kinyit, letettük a hordozót a földre és....
Elkezdett sírni. De nagyon! És meddig? Hát... Nem igazán lehetett megnyugtatni.
Vittem a hordozókendőt, magamra kötöttem és Mazsola bele. No egy kis idő elteltével kezdett nyugodni, majd elaludt.
Én balga. Felkelve már nézelődött és sírásnak már semmi jelét nem adta. Erre gondoltam kiveszem. No még a kis feneke ki sem ért a kendőből, amikor megint éktelen sírásba kezdett....
Hát ennyi! Sírt, nyugtattam, énekeltem, ringattuk. Semmi.
Hazaindultunk. Autóban bealudt. Itthon kivettük. Picit szipogott még, evett. Majd együtt megfürödtünk a nagy kádban :).
Szépen bealudt és csak 1x, fél háromkor ébredt enni, majd 7-kor. :)
Reméljük ennek az időszaknak hamarosan vége és nem lesz több ilyen nemtudommiértsírok időszak. :))))
(Tudom, lesz még :) De azért az ember csak reménykedik :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése