Előtte kértünk beutalót a háziorvostól és immár azzal érkeztünk a gyermekosztályra reggel 9-re. Az idő nem kímélt. 40 fok, árnyékban.
Nem akarózott becipelni a kórházba a hordozót, így magamra kötöttem a kis csöppem. (És milyen jól tettem, a hosszas várakozás alatt szundikált végig :), csak a vizsgálatokra ébredt fel - sajnos).
Odaérve gondoltam majd megy minden mint a karikacsapás. Hát nem.
A kórházban elég megtalálni az osztályt, majd a szobát. (7 törpe szoba... :). Most már tudom, az ajtóra fel van festve a 7 törpe.) Tiszta labirintus ez a gyermekrészleg.
Rengeteg gyerek, sok ember egy kis helyen. Megy a klíma 1000-rel (pici babák járnak ide!), így arrább menve már nem is látni a szobát (hátha hangosan hívnak).
Beadtam a papírokat (beutaló és zárójelentés) és vártunk.
Vártunk, vártunk és vártunk...
10 előtt kiszólt a nővérke, hogy bocsi, de még el kellene menni vérvételre a laborba, mert egy picit még sárga a gyermek.
Hát pakkok fel, irány az átellen.
Ott is vártunk, vártunk...
Batyusan be, Zali ki (a doki csak nézett hol a gyerek :)), hát nem én jöttem egyedül :)). Szegénykém hogy sírt mikor megszúrták a kézfejét (mert onnan vették le a 3 kémcső vért). Majd leszorítva egy kis papírdarabbal a kezecskéjét kimentünk. Azt mondták 5 perc és kész is az eredmény. Addig visszacammogtunk.
Megjött a doki, Zalival bementünk, levetköztettem, majd mérés következett.
Súly: 4500g (nem mérték, elhitték hogy szerdán mértem ennyivel... Tényleg, no de nem kellene ott is mérni?). Fej, mellkas, hossz (55,5cm).
Pelusból ki (jaj, imádkoztam, csak most ne pisilj Zali...) és nyomogatta a doki a hasát. (Megúsztuk!)
Felöltöztünk, majd el kellene még menni hasi UH-ra. Uhh, még ez is.
Oda is átmentünk. Szerencsére 30 perc alatt letudtuk. Minden rendben. Tehát csak általános csecsemőkori hasfájás...
Visszatérve a kiindulópontra jelezték, hogy laboreredmény még mindig nincs (5 perc?) és jöjjünk vissza fél 1-re. Á!
Addig megszoptattam, majd irány vissza.
(Jelzem, dög meleg volt... És milyen hősiesen viselte a kis palántám a megpróbáltatásokat!)
Megint ott álltunk a 7 törpe ajtó előtt. És kb 20 perc várakozás után jött a lelet.
Hát nem vmi szívderítő.
Mazsolám is vérszegény és vashiányos (mint én...), no és picit még sárga.
Háziorvossal kiíratni maltofer cseppeket...
Bár lenne vmi természetes gyógymód ilyen picuri korban is.
Ide vissza 15 nap múlva kontrollra jövünk.
Elpilledve a nap végére...
Én is mentem a saját, nőgyógyászati kontrollomra. Minden ok! :)
2 megjegyzés:
Te kis pukkancs!:)) Tanulhatnál Zalitól, aki "hősiesen viselte" a dolgokat!:)) Pedig őt, még piszkálták és szurkálták is!!
Szerintem jó, hogy ilyen alaposan megvizsgálták, még ha kicsit hosszúra nyúlt is, mert látod, pocak felől nyugodt lehetsz, a vérszegénység meg kiderült, és lehet kezelni idejében!
Nekem is vészes vérszegény volt a fiam, de akkor még a bazi nagy conferon kapszulát kellett legyömöszölni a torkán, minden nap.
Nekem akkor azt tanácsolták (persze, nem 6 hetesen!), hogy májat etessek vele. Mindenféle módon kipróbáltam, de nem ette meg.
Aztán a virágporral próbálkoztunk ( vagy nem is úgy hívták???)33 éve volt!!:)) Az se jött be! Jó pár évig küzdöttünk a vérszegénységgel, de mostanában, már senkit nem érdekel:))))
A mundér becsületéért még megemlítem, hogy a mai egészségügyi helyzetben,nem ritka hogy csúszik a menetrend!
Hú! Most olyan voltam, mint egy rossz anyós!:) De ugye, nem bántottalak meg!!!?????
Ja! A kendő, megint bizonyított!!!
Örülök amikor írsz :). Nem bántottál meg, sőt! :)
Igen, később már nem foglalkozik az ember a vassal, no de addig... Remélem behozzuk a lemaradást.
puszi
Megjegyzés küldése