Tegnap elolvastam a Ferber módszer lényegét.
Ami nagy általánosságban azt mondja, hogy hagyjuk sírni a gyermeket. Persze ez nagy általánosság, mert nem igazán így van. Kimondja, hogy altatás alatt először 3 percre, majd kitolva az időt egyre többet hagyjuk magára a kiságyban. És így nem fog sokáig sírni, mert tudja, ott vagyunk mellette.
Nos, tettem egy próbát.
Fürdés után szopi, majd büfi és irány a kiságy. Felkapcsoltam egy enyhe fényt, beraktam az ágyába. Persze hogy nem aludt el rögtön... Ott ültem az ágyunkon és vártam a hatást, hogy mi is lesz amikor nem veszem fel azonnal. Hát sírt...
Elő a cumi. Egy ideig cumizott is, de utána kiköpte. Megint visszakapta. Majd magára hagytam, hogy majd visszatérek még.
Kb. 10 percig bírta, majd kiesett a cumi és felsírt. Amit persze nem hagyhattam figyelmen kívül.
Eleinte Csabi pásztázta, rakta vissza a cumit.
Majd jöttem én. 5-5 percekre megnyugodott és tovább cumizott.
Hát ez tartott 2 órán keresztül. Már azt hittem soha nem fog elálmosodni.
Majd nem tudom hogyan is, de elaludt. A cumi már nem volt a szájában :).
Így fél 12-kor ágyba kerültünk (addig filmet néztünk, bár már az utolsó képkockákra nem emlékszem :)).
Legközelebb fél 2-kor ébredt, szopizott és vissza az ágyba.
Majd fél 6-kor. Ugyanígy.
És végül már csak akkor keltünk mikor Csabi bejelentette, hogy hoz kiflit (szeretem reggel a friss kiflit :)) és ment dolgozni. Ez volt fél 9.
Tehát jelentem a mai éjszakát szerencsésen átaludtuk és pontosan 3-4 óránként keltünk enni.
Nehéz rendet teremteni az alvásidőben, de megpróbáltuk.
Várom a mai napot. Gondolom kell még egy kis idő mire rááll a kis Zali, hogy fürcsi után szuszi :))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése