Első kiruccanásunk / Our first tour

Ma meglátogattuk a védőnőt, aki 11-re hívott, hogy a gyermekorvossal együtt letudjuk a vizsgálatokat.
Apósom segített a látogatásban.
Szegény Zali. Megnyugodva vette tudomásul a rutinos szopizást, de utána nem tehettem le szunyókálni. Jött a rucicsere (elővettem a legkisebb méretű kisnadrág-kabátka összeállítást, alá egy rövid ujjú body, kis zokni és sapesz). Édes volt benne, olyan igazi hapsis. Lefényezni már nem volt időm, mert ugyebár eddig csak magamra kellett időt fordítani az öltözködés terén, no már most Zali idejét is bele kell kalkulálni szopizással együtt, így más késésben voltam. De legközelebb fotózom. :)
Beültettem a hordozóba (hát nem tudom ti hogy oldjátok meg, de az én csöppem ténylegesen egy csöpp volt benne, elnyelte szegénykét, de hát más nem volt, ami rögzíthető az autóba).
Nagyon nyugisan viselte az utat.
Odaérve a védőnő megmérte a súlyát. Örömhír!
2700g-mal jöttünk haza és most (egy hét elteltével) valamivel több mint 3000g-os. :) Meg is jegyezte a védőnő, hogy kis pocis lett és már van kis tokája is. Tehát növögetünk. Hosszt még nem nézett, majd egy hónaposan.
A gyermekorvos kis késéssel meg is érkezett (röpke 35 percet késett). Szerintem ez a késés felnőttek esetében még elmegy, de gyerekeknél...
Nos, jött. Mi bementünk (mivel újszülött, így elsőbbséget élveztünk a többi gyerekkel szemben). Levetkőztettem, a doki kérdezgetett, hogy szoptatok-e.
Igen. És van tejem? Hmmm, hát persze, hogy van, hisz husi... (De erre már a védőnő is felkapta a fejét, és mondta, hogy hisz jócskán nőtt a kis fiúcska...).
Szóval most már látom, hogy nem sűrűn járunk majd hozzá. Ez a megoldás csak TAJ szempontjából kell. Amúgy van már orvosunk :).
Jahh, és hogy Zalinak sem volt szimpi ezt jelezte is. Lepisilte :))).
De hát doktor bácsi, ezt tudnia kellett volna :))).
Végeztünk, hazajöttünk. Egy cseppnyi sírás, annyi sem volt.
Ügyes voltál kicsi fiam :))).