Pénteken voltunk az első UH-n. Délután 2-re kellett mennünk egy magánrendelőbe. Odaérve csöngettem, de nem jelzett vissza senki, így várakoztunk, mondván 2-ig még van idő. Hideg is volt.
2-kor még mindig nem láttuk a dokit, így felhívtam.
Mire ő: "ugye nem tudtok bejönni?"
Hmm..., jót álldogáltunk odakint a hidegben. :) De végül bejutottunk.
Várni alig 1-2 percet kellett és már kezdődhetett is a várva várt monitorozás.
A kis Zsebi szíve hevesen vert (látszott a kis fehér folt a monitoron, ami csak úgy dobogott :)).
Megmérte a doki a hosszát: 18mm (elméletileg az alapértékek 10-15mm körül mozognak, így beleférünk), a petezsák hossza 23mm.
Nagyon jó volt látni az életjeleket. Kaptunk egy kis fekete-fehér UH fotót is. Igaz, még csak a körvonalak látszanak, de legalább már ilyenünk is van:)
Majd mivel megemlítettem, hogy kétnaponta rosszullét tör rám, kaptam egy poharat vizeletmintához. Sikerült kipréselnem 0,5dl-t. Szerencsére nem volt benne aceton, mert különben befektettek volna a kórházba infúzióra, hogy ki ne száradjak.
Most már rendesen innom kellene, legalább 1,5 litert naponta. Igyekszem!!!
Legközelebb januárban találkozunk a dokival, addig esedékessé válik a 12. heti genetikai UH is (persze előre be kell jelentkezni).
2 megjegyzés:
A folyadékkal nekem is bajom van, bár nem várok babát:)) Valahogy erőszakolni kell! neked főleg!!:)
Amióta bubisat iszok azóta jobban csúszik... :)
Megjegyzés küldése