2011. december 23., péntek

Puszikák / Little kisses

Régen írtam, de hisz jön a karácsony... :).

Nos, annyi minden történt a kis Mazsola életében.

Egyre jobban imádom! (korábban sem volt ez másként :))
Lassan 7 hónapos és lassan 9 kg. Megnyúlt, bár a kis dundi, hurkácskás combok megvannak. Ó! :)

Már két kézzel nyúl az arcom után, a kis aprócska ujjaival...
Amikor már igazán peluscsere esedékes, akkor nyöszivel jelez és mikor felveszem, oly nagyon tud már kapaszkodni a nyakamba, szorosan a kis kezecskéit a nyakam köré fonja és csak szorít és szorít, no és persze nagyokat kacarászik hozzá.

A minap jött rá, hogy a szájacskájával különféle hangutánzó szavakat is ki tud adni (még cumival a szájában is :)). Pf, pf, pf.... mondogatja. És amikor én is mondom, közel az arcához hajolva, akkor mosolyog, lehunyja szemét és teljes aléltsággal belezuhan a karomba. Édes!
Aludni is úgy alszik el (elég könnyen), hogy "belepfuffogok" az arcába, közel a cumijához és ugyanez.... mosolyog, szem lehuny és elalél. :)
Ücsörög. Bárhol, bármilyen helyzetből igyekszik hasizommal emelkedni. Imádom! Igazi nagyfiú!

Narancsot majszol. Igen :). Adok egy gerezdet a szájába és cuppogtatja, nyalogatja és issza a levét. Szereti! (csak az első találkozás okozott egy kis fejtörés nála, hogy ez vajon mi :)).

Kaptunk egy kompot (no nem nagyot, hanem egy bébit :)). Tudom, sokan ellenzik..... Köztük én is....
Legalábbis elleneztem, míg bele nem került Mazsola és meg nem jelent az első élvezem-mosoly az arcán.
Ő, egyedül, "szaladhat" a szobában. Minden este 5 perc elég neki, hogy szunyára fáradjon :).
És robog benne úgy, hogy utol sem lehet érni. A kis apró tappancsai csak úgy trappolnak a csempén. :)

És akartam még írni ide, de elfelejtettem, hogy mit is :). (majd legközelebb)

Jaj, hát tudom.... (látszik, hogy itthon vagyok....). Hát a cím! A puszikák.
Az úgy volt..., hogy...
Felvettem, arca az arcomhoz ért. Belefúrta. 1x, 2x, 3x....
Beletörölte a kicsordult nyálacskáját és elkezdte nyalogatni az arcom.
Olyan jó érzés, hogy beleborzongtam. :)
Mára eljutottunk oda, hogy belefúrja, megnyalja és sokáig érinti a szájával az arcom. Olyan puszisan.
Ó, de jó!:)

Hát igen, ő a kis Zalán, aki már nem is olyan kicsi, hanem egész nagyfiú!

Látod Anya, már ülök, egyedül! :)

Az én Anyucikám, szeretem :)

Drágáim!


1 megjegyzés:

Adrienn írta...

Jó így követni a fejlődést!:)) Mindig eszembe jut, az első "találkozónk", és tényleg! Mennyi minden történt, és mennyi boldogság, öröm volt eddig, és lesz ezután is!
Nagyon szép és boldog ünnepet kívánok nektek!!!!!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...