Puszikák / Little kisses

Régen írtam, de hisz jön a karácsony... :).

Nos, annyi minden történt a kis Mazsola életében.

Egyre jobban imádom! (korábban sem volt ez másként :))
Lassan 7 hónapos és lassan 9 kg. Megnyúlt, bár a kis dundi, hurkácskás combok megvannak. Ó! :)

Már két kézzel nyúl az arcom után, a kis aprócska ujjaival...
Amikor már igazán peluscsere esedékes, akkor nyöszivel jelez és mikor felveszem, oly nagyon tud már kapaszkodni a nyakamba, szorosan a kis kezecskéit a nyakam köré fonja és csak szorít és szorít, no és persze nagyokat kacarászik hozzá.

A minap jött rá, hogy a szájacskájával különféle hangutánzó szavakat is ki tud adni (még cumival a szájában is :)). Pf, pf, pf.... mondogatja. És amikor én is mondom, közel az arcához hajolva, akkor mosolyog, lehunyja szemét és teljes aléltsággal belezuhan a karomba. Édes!
Aludni is úgy alszik el (elég könnyen), hogy "belepfuffogok" az arcába, közel a cumijához és ugyanez.... mosolyog, szem lehuny és elalél. :)
Ücsörög. Bárhol, bármilyen helyzetből igyekszik hasizommal emelkedni. Imádom! Igazi nagyfiú!

Narancsot majszol. Igen :). Adok egy gerezdet a szájába és cuppogtatja, nyalogatja és issza a levét. Szereti! (csak az első találkozás okozott egy kis fejtörés nála, hogy ez vajon mi :)).

Kaptunk egy kompot (no nem nagyot, hanem egy bébit :)). Tudom, sokan ellenzik..... Köztük én is....
Legalábbis elleneztem, míg bele nem került Mazsola és meg nem jelent az első élvezem-mosoly az arcán.
Ő, egyedül, "szaladhat" a szobában. Minden este 5 perc elég neki, hogy szunyára fáradjon :).
És robog benne úgy, hogy utol sem lehet érni. A kis apró tappancsai csak úgy trappolnak a csempén. :)

És akartam még írni ide, de elfelejtettem, hogy mit is :). (majd legközelebb)

Jaj, hát tudom.... (látszik, hogy itthon vagyok....). Hát a cím! A puszikák.
Az úgy volt..., hogy...
Felvettem, arca az arcomhoz ért. Belefúrta. 1x, 2x, 3x....
Beletörölte a kicsordult nyálacskáját és elkezdte nyalogatni az arcom.
Olyan jó érzés, hogy beleborzongtam. :)
Mára eljutottunk oda, hogy belefúrja, megnyalja és sokáig érinti a szájával az arcom. Olyan puszisan.
Ó, de jó!:)

Hát igen, ő a kis Zalán, aki már nem is olyan kicsi, hanem egész nagyfiú!

Látod Anya, már ülök, egyedül! :)

Az én Anyucikám, szeretem :)

Drágáim!