No a hétfővel vége lett ennek a kényelemnek és újra korán kelünk.
Hétfő reggel szokás szerint kijöttünk a nappaliba, lepakoltam Mazsit a földre (hátra fektetve) a kis habtapira közben pedig tettem-vettem.
Egyszer csak látom ám, hogy Zali a hasán henyél. Mi fene? Gondoltam csak véletlen, belekapaszkodott a játszószőnyegébe és átfordult.
A nap többi részében nem történt semmi különös, mígnem délután odaültem mellé a szőnyegre, hasra tettem, játszottunk az újdonsült rózsaszín csörgő-zörgő bocival, és hopp! Átfordult.
Nagyon ügyesen csinálta. Popsi fel, láb kitámaszt, kéz a fej alatt és odagördült mellém.
Ezt eljátszottuk egy párszor, és élvezte még a hason létet is, hisz tudta, hogy nem marad úgy sokáig, ha nem tetszik, átfordulhat.
Gyorsan telefonáltam Apának, aki kicsit szomorkodva mondta, hogy pont akkor történik mindez, amikor ő elindul dolgozni.
Igyekeztem volna lekamerázni neki, de Z inkább arra figyelt, hogy milyen tuti jó az a cucc ott anya kezében :).
(Remélem egyszer sikerül elkapni a pillanatot.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése