2014 nyara
Amikor már a Nagyfiúnk Oviba készülődik, én pedig újra munkába állhatnék, akkor jön egy újabb HELYZET...
Egy új ÉLET! Egy kis Pocilakó! :)
Szép az ÉLET!
(kép forrása: NET)
Ez a terhesség sem zökkenőmentes. Sőt!
A baba szépen fejlődik, gyarapszik. Kiderül a neme is:
KISLÁNY.
Kislány?!?! Nohát! Lehet egy Zoém is? :) (Mikor kiderült, hogy terhes vagyok Z-vel, akkor eldöntöttem, hogy nekem Zoém lesz, de a 12. heti UH-n közölte a doki, hogy nem-nem, ide más név kell.... :))
(Egészen addig nem akartam elhinni, hogy tényleg igaz, amíg meg nem született :). Még rózsaszínt sem vettem addig..., talán egyet....).
A pocakom csak nő, Z-vel egyre nehezebb!!! (De még mennyire! Talán ezért is hanyagoltam a blogot...)
Beköszönött a hisztikorszak (2?).
Kiabálóssírósordítós (mai napig tart.... hány éves is a lelkem? 4... vége lesz?), boltbanföldönfetrengős (a helyi kisboltban történt az első eset, nem foglalkoztam vele, hamar elmúlt), verekedős (mint egy Terminátor, csak jött és jött és jött, semmivel sem tudtam visszatartani, csak a pocimat védtem....).
Huhhh, talán ez a része volt a legnehezebb (lelkileg).
Ekkor már fekvésre voltam ítélve (2014 szeptemberétől, többé-kevésbé tartottam is), és a kis Terminátor csak jött és verekedett, rúgkapált, én meg nem emelhettem, hogy arréb rakjam, így csak kézzel-lábbal védtem a hasam (hmmmm..... visszagondolva, kemény!). Sokat szipogtam akkoriban.
Szerencsére a szüléssel véget ért ez a rémálom! ♥
Szegény Z-m, nem volt könnyű időszaka így visszatekintve.
Bölcsi vége, jön egy tesó, ovikezdés, Anya nem emelgeti már (hisz' nem szabad), Anya keveset mozog-játszik....
Kis Pocilakómmal hamar nyílni kezdett a méhszáj. Az első szülésemből kiindulva (35. hétre született Z) a dokim ágyba parancsolt, nehogy a 20. hét előtt megszülessen a babám.
Mikor végig vittünk egy pár hetet, akkor még mindig feküdjek, nehogy a 30. hét előtt szülessen.
Majd végül ....
SZÜLESSEN MÁR MEG! :) (.... 37. hét) Mindjárt itt a Karácsony! ♥